Egyik este Benivel az Aldiban bóklásztunk, és meglátta a linzert. Szegénykém nem tudta, hogy hívják ezért csak mondogatta, hogy anya olyat vegyünk, azt én nagyon szeretetm. Persze gyorsan rájöttem, hogy mit is szeretne, de muszáj volt neki elmagyaráznom, hogy mi itt ilyet nem veszünk, mert ezek tele vannak olyan dolgokkal, amit mi nem eszünk, mert nem igazán egészséges...Lényeg a lényeg: megígértem neki, hogy másnap sütök neki otthon linzert.
Másnap délben, útban értük az oviba már tudtam, hogy hosszú délutánom lesz: nuku alvás helyette sütigyártás velük! Természetesen hatalmas boldogság volt, mikor megtudták, hogy nem kell aludni, helyette valami egészen más programunk lesz. A boltban már nagy "szakértelemmel" kérdeztek rá mindenre: "Anya ez kell? Ilyet veszünk a sütihez?"
Szóval ennyi kis bevezető után, jelentem meggyúrtuk, kiszaggattuk, megsütöttük és megtöltöttük és MEGETTÉK! És mondták, hogy holnap az oviban ez nagyon fog ízleni a gyerekeknek...gyorsan kiszámolni és félretenni mindenkinek egyet, mert még megeszik!!!!
És a legjobb az egészben: amikor beraktam az utolsó adagot a sütőbe és elkezdtem elpakolni a konyhapultról az én kisebbik kisfiam azt mondta: "Anya ez nagyon jó volt, ez nagyon tetszett!". Igazából ezért volt érdemes csinálni!
 |
| Mosolygós linzerek |
Hozzávalók:
- 38 dkg liszt
- 12 dkg porcukor
- 10 g vanília cukor
- 25 dkg vaj
- 3 tojássárgája
- 1 citrom reszelt héja
Egy nagy tálban a lisztet a vajjal összemorzsolom, majd hozzáadom a többi hozzávalót és gyorsan összegyúrom. Ezt követően hűtőbe teszem fél órára. Amíg a hűtőben pihen előmelegítem a sütőt 200 celsius fokra. Utána lisztezett felületen kinyújtottam, formákat szaggattam belőle és szilikonos sütőlapon 200 fokon 10-12 perc alatt készre sütöm őket. Rácsra szedem őket és hagyom kihűlni. Ha kihűlt baracklekvárral összeragasztom őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése