Ismét itt! Kissé elhanyagoltam mostanában a "receptjeimet" és persze vele együtt a főzést, sütést is. Persze ezért elsősorban ki más, én vagyok a hibás, de szerencsére az ország legnagyobb sörfesztiváljával még most is sok a tennivaló. Na jó, azért a sok-sok tennivaló között egy-egy jól sikerült étel is befigyelt itthon, de ezeket nem mindig van időm fotózgatni és posztolni. Szerencsére a következő kis receptnem, ennek az egyszerűen isteni mandulás kalácsnak a receptje most itt van, persze fotóval ellátva. Azt nem mondom, hogy nincs vele munka, de az íze azt hiszem kárpótlás minden ráfordított percért. Már sokszor nézegettem a kalácsot az egyik kedvenc kis könyvemben, de mivel marcipán is kellett bele, inkább hanyagoltam, merthogy nem tartozik a kedvenceim közé. Aztán a tavasz során eljutottunk a gyerekek legnagyobb örömére a németországi Legolandbe, és a hotelben, ahol megszálltunk ilyen kalácsot is kínáltak reggelire. Az ott töltött 2 nap alatt annyi ilyen kalácsot ettem, amennyi csak belémfért. És a legjobb: egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy bolti vagy házi volt-e, a formák túl szabályosak voltak, az íze viszont nem boltira vallott...nem tudom, de nem is az a lényeg, hogy bolti vagy sem, az íze mennyei volt. Itthon aztán gyorsan elő a könyv és egy kísérlet: az íze szinte ugyanolyan, ha nem jobb, úgyhogy felkerült a legjobb receptek közé!
Hozzávalók:
A tésztához:
- 400 g liszt
- 25 g élesztő
- 1/8 l langyos tej
- 1/4 kk só
- 1 egész citrom reszelt héja
- 60 g olvasztott vaj
- 40 g cukor
- 2 tojás
A töltelékhez:
- 100 g marcipánmassza
- 2 tojásfehérje
- 30 g cukor
- 1/2 kk fahéj
- 200 g darált mandula
- 1 tojássárgája a tészta megkenéséhez
- 100 g baracklekvár
Elkészítés:
A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok és abba morzsolom az élesztőt. Hozzáöntöm a langyos tejet és elkeverem úgy, hogy az élesztő feloldódjon a tejben. Közben egy pici lisztet is keverek hozzá. Ezután a tetejére vékony lisztréteget szitálok és letakarva, meleg helyen kb. 15 percig kelesztem, amíg repedések nem keletkeznek rajta.
A vajat, a cukrot és a tojásokat jól összekeverem, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a sót is és az alaptésztához adom. Falapáttal belekeverem és kicsit "verem", hogy a hozzávalók jól összevegyüljenek és a tészta máris kissé lazuljon. Ezután kézzel szép simára és szárazra dagasztom a tésztát. Cipóvá formálom, visszateszem a tálba, meghintem egy kis liszttel, majd konyharuhával letakarom. Kb. 30 percig kelesztem, hogy legalább kétszeresére dagadjon.
Amíg kel a tészta a marcipánmasszát a tojásfehérjével, a cukorral és a fahéjjal sima masszává keverem, majd beledolgozom a mandulát is.
A jól megkelt tésztát egy téglalappá nyújtom és egyenletesen eloszlatom rajta a tölteléket. A széleket szabadon hagyom és megkenem felvert tojássárgájával, hogy a tekercs majd jól összetapadjon. Hosszávan összesodrom.
A tekercset ezután éles késsel hosszában, fentről lefelé haladva kettévágom, majd összefonom.
A tepsit kikenem vajjal és óvatosan ráteszem a tésztatekercset. Letakarom és ismét megkelesztem, legalább duplájára.
A kelesztés után a megmaradt tojássárgájával megkenem és 10 percig 220 fokon sütöm, majd a hőfokot 190 fokra veszem vissza és további 30 perc alatt készre sütöm. Amikor még forró, megkenem baracklekvárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése